Translate

2014. október 30., csütörtök

Körkép a jövevényekről

Ha végignézzük az idei év élővilággal kapcsolatos híreit, akkor valószínű, hogy 2014-ben a legfigyelemfelkeltőbb témákat az adventív (jövevény-) növény- és állatfajok adták. Íme egy gyors lista a médiából, mely fajokra és hírekre gondolok elsősorban:

aligátorteknős (Chelydra serpentina), amely a hírekben tévesen keselyűteknősként szerepelt

Ezek közül a többség nem először kap kiemelt figyelmet, hiszen a parlagfűnek pollentermelés (és ezért médiaszereplés) szempontjából minden évben szezonja van, az akác állandó téma a természetvédő, erdész és méhész berkekben és a harlekinkatica is maga mögött tudhat már néhány évet Magyarországon. A fenti hat példa tényleg csak a legfrissebbek közül való, s talán azt hihetnénk, az idegenhonos, behurcolt vagy betelepített fajok köre csupán a médiában is szereplő "celebfajokra" szorítkozik. Pedig ez egyáltalán nincs így, hiszen a magyar flóra kb. 2200 tagjának kb. harmada ún. újjövevény, vagyis 1494 után, emberi közvetítéssel megtelepedett faj. A következőkben bemutatok néhány növényt az élőhelyükkel, amelyek közül nem mind szerepel a hírekben, remélhetőleg nem is fog, de talán segítenek érzékeltetni, hogy a behurcolásokkal és betelepítésekkel mekkora mértékben átalakítottuk már a környező élővilágot. A fotókat a Budapest környéki agglomeráció északkeleti részén készítettem.

Az építkezési területek a behurcolt özönfajok tipikus megtelepedési pontjai
(a képen akác, selyemkóró, parlagfű és fehér libatop)
A tarvágások nyomán felszabaduló, nyílt talajfelszínt gyakran tömegével lepik el a behurcolt gyomok
(vadkender, parlagfű, betyárkóró, aranyvessző)
Bolygatott, homoki árvalányhajas gyepen hódít az akác és a selyemkóró
A selyemkóró gabonatáblákat is fertőz
Aranyvessző-tenger nedves élőhelyek feltörése után
A tájidegen fekete és erdeifenyő-ültetvények alatt alig alakul ki őshonos fajokból álló növényzet
Selyemkóró (Asclepias syriaca)
homokterületeink egyik legveszélyesebb özönfaja
Ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia)
Kanadai aranyvessző (Solidago canadensis)
Magas aranyvessző (Solidago gigantea)
Erdei aggófű (Senecio sylvaticus), fenyőtelepítések alatt terjed, egyelőre nem gyakori
(az ország csapadékosabb részein őshonos, itt viszont természetes élőhely híján adventív)
Karcsú disznóparéj (Amaranthus powellii), útszéleken, szántókon tömeges
Szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus)
Labodás disznóparéj (Amaranthus blitoides)
Mirigyes libatop (Chenopodium botrys), útszéleken, építkezéseken helyenként gyakori
Kicsiny gombvirág (Galinsoga parviflora), főleg szántókon gyakori
Mirigyes füzike (Epilobium ciliatum), üdébb termőhelyeken terjed
Rizsgyékény (Typha laxmannii), a mesterséges tavak, mocsarak faja
A fenti fajok mind távoli tájakról származnak, pl. a mirigyes libatop a Mediterráneumból, a kicsiny gombvirág Dél-Amerikából, az aranyvesszők Észak-Amerikából, a rizsgyékény Ázsiából vagy Kelet-Európából. Ami közös bennük, hogy emberi segítség nélkül talán soha nem jutottak volna el hozzánk. Vannak köztük haszonnövények, mint az akác, dísznövények, mint a rizsgyékény, és közvetlen haszonnal nem szolgáló gyomok, pl. a mirigyes füzike. Többen közülük komoly élőhely-átalakító képességgel bírnak, pl. az akác és a selyemkóró, míg mások fennmaradása az állandó bolygatáshoz kötött, természetvédelmi szempontból így közvetlen kárt ritkán okoznak, ilyen a mirigyes libatop.  Ami azonban közös bennük: mindannyian a természetközeli vegetáció leromlásával kapcsolatosan jelennek meg, akár ők maguk idézik elő azt az őshonos fajok kiszorításával, akár más, gyakran emberi bolygatást kísérnek.
A betelepedések és behurcolások, valamint azok "minősített" esete, a biológiai inváziók kérdése rendkívül sokrétű, rengeteg érdekességgel szolgáló téma, amelynek szakirodalma bőséges. Magyarországon a Mihály Botond és Botta-Dukát Zoltán által szerkesztett Özönnövények I. és II. című két kötet a legfontosabb, behurcolt, invazív növényekről nyújt átfogó ismertetőt. Ennél több fajt tárgyal Csiszár Ágnes műve, az Inváziós növényfajok Magyarországon. A biológiai inváziókról szóló friss kutatások nívós, nemzetközi folyóirata a Biological Invasions, de szinte bármelyik ökológiai, botanikai és zoológiai folyóiratban lehet találni jövevény- és özönfajokkal kapcsolatos cikkeket.

2014. október 24., péntek

Növényökológus és botanikus doktoranduszok találkozója Lengyelországban

Október második hétvégéjén a lengyelországi Karpaczban jártam a "Sixth Meeting of PhD Students in Plant Ecology and Botany" nevű konferencián. Ezt a találkozót kétévente szokták megszervezni a cseh, magyar, szlovák, s ez alkalommal lengyel doktoranduszok, tehetséges hallgatók és fiatal kutatók részére. A program célja, hogy a pályájuk elején járó, nemzetközi tapasztalattal még nem vagy alig rendelkező kutatóknak nyújtson előadási és vitalehetőséget. A találkozón néhány 'senior' kutató is részt vesz, akik tanácsokkal, provokatív és kritikus kérdésekkel hívhatják fel az előadók figyelmét a kutatás kezdetén még kiküszöbölhető gyengékre. A program része volt néhány vitafórum, amely a tudományos élet nem szigorúan szakmai oldalával foglalkozott, pl. külföldi vs. hazai munkavállalással és publikálási stratégiákkal. Egy terepi kiránduláson is jártunk a Karkonosze Nemzeti Parkban (ld. a képösszeállítást). A találkozón egy hosszabb előadásban mutattam be a nem-felügyelt és a felügyelt osztályozó módszerek műtermékeit hazai és közép-európai, réti adatsorokon. A prezentáció letölthető itt.


A "Sztorczyk" kutatóház, a találkozó helyszíne

A karpaczi norvég templom

Egy látványos sziklatömb

Cryptogamma crispa, ritka páfrányfaj

Kígyózó korpafű (Lycopodium annotinum)

Vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea)

Tengerszem

Havasi cserjés reliktum és endemikus fajokkal (Salix lapponum, S. silesiacum, Daphne mezereum, Padus avium subsp. petraeum)

Forrásláp

Fekete áfonyás törpecserjés lombszíneződése

Regenerálódó erdő a '90 évek fenyőpusztulása után

Óriás japánkeserűfű (Fallopia sachalinensis), veszélyes özönfaj

2014. október 15., szerda

"A nőkért és a tudományért" díj

A L'Oréal és az UNESCO által alapított "A nőkért és a tudományért" díjat Magyarországon már 12. alkalommal ítélték oda kiváló tudományos teljesítményű kutatónőknek. A korosztály szerinti kategóriák közül a 30 év alattiak díját Valkó Orsolya kapta, aki a restaurációs ökológia, a pannon gyepek sokféleségének megőrzése és helyreállítása terén ért el kimagasló eredményeket és folytat nemzetközi szinten elismert munkát kutatócsoportjával a Debreceni Egyetem Ökológia Tanszékén. Ez a díj azért is nagyszerű, mert az ökológia egyébként Magyarországon nem tartozik a magas elismerések reflektorfényében sokat szereplő tudományágak közé. Hogy eddig hány ökológust illettek a díjjal, azt nem tudom, de tippem a 0. Nagyon gratulálok Orsinak!



A két további díjazott Enyedi Éva Anna, aki kemoterápiában használt fémvegyületek emberi szervezetre gyakorolt hatását kutatja, illetve Korponay-Szabó Ilma Rita, aki a lisztérzékenység kialakulásával és diagnosztikájával foglalkozik. Nekik is szívből gratulálok!

2014. október 2., csütörtök

Megújul a Kanitzia folyóirat

Az 1992-ben alapított, Kovács J. Attila által szerkesztett Kanitzia botanikai folyóirat Baráth Kornél technikai szerkesztővel, szerkesztőbizottsággal, valamint új honlappal megújulva jelenik meg. A szerkesztőség várja a florisztika, taxonómia, vegetációtan, növényszociológia, növényökológia, növényföldrajz, növényanatómia, paleobotanika, etnobotanika, tudománytörténet és természetvédelem tárgykörébe tartozó kéziratokat. További részletek, letölthető cikkek itt: Kanitzia honlap.

Kanitz Ágost, a folyóirat névadója
A névadóról bővebben: Wikipédia.