Translate

2014. július 29., kedd

Néhány érdekes növény a cserháti szárazgyepekből

Az elmúlt hetek adatelemző munkái mellett jutott egy kevés időm terepi munkára is. Hosszabb beszámolóra ugyan most nem telik, de a következő rövid összeállításban mutatok néhány, talán kevéssé közismert, ám annál több figyelmet érdemlő növényt a cserháti szárazgyepekből.


Sárga iglice (Ononis pusilla)

Egynyári cicó (Thymelaea passerina)

Bóbitás küllőrojt (Erigeron acris)

Hengeres vasvirág (Xeranthemum cylindraceum)

Vöröslő buvákfű (Bupleurum affine)

Kosborképű fürtösveronika (Pseudolysimachion orchideum)

Nyúlánk madártej (Ornithogalum brevistylum)

Csillagőszirózsa (Aster amellus)


2014. július 1., kedd

Megjelent az adventív pázsitfüvekről szóló cikkünk a Kitaibelia folyóiratban

Megjelent a Kitaibelia folyóirat 19. évfolyamának első száma, benne a Wirth Tamással írt cikkünkkel:



Összefoglalás: Két, Magyarországon korábban alkalmi adventív pázsitfűfaj (Rostraria cristata (L.) Tzvelev, Cynosurus echinatus L.) új állományai kerültek elő az utóbbi néhány évben Pécs közigazgatási területén. Jelen közlemény a fajok morfológiai jellemzését, a korábbi lelőhelyeit és új előfordulásukat ismerteti. 
Kulcsszavak: Cynosurus, florisztika, Magyarország, Poaceae, Rostraria


A közönséges tarajosperje (Rostraria cristata) előfordulását illusztrálandó, néhány fotót készítettem idén a pécsi növényekről, melyek nem éppen erejük teljében virítottak az út szélén. A faj hazai előfordulását az 1930-as évekből Polgár Sándor dokumentálta Győrből, azóta azonban nem került elő, így a jelenleg használatos határozók sem tartalmazzák. Természetesen mindig öröm (de minimum büszkeség) ilyen florisztikai ritkaságra bukkanni, ugyanakkor ne felejtsük el, hogy ez minden bizonnyal egy behurcolás eredménye, tehát a honi flóra egy újabb idegenhonos elemmel bővült. A cikkünkben tárgyalt két faj egyaránt mediterrán eredetű, de már világszerte elterjedt, adventív növény, noha Európában nem tartoznak a problémás özöngyomok közé.

Közönséges tarajosperje (Rostraria cristata)

Közönséges tarajosperje (Rostraria cristata)

FRISSÍTÉS: Wirth Tamás jóvoltából fotók a Cynosurus echinatusról:

Tüskés cincor (Cynosurus echinatus)
fotó: Wirth Tamás

Tüskés cincor (Cynosurus echinatus)
fotó: Wirth Tamás

Tüskés cincor (Cynosurus echinatus)
fotó: Wirth Tamás

Legelők a Réti malomnál

Egy kisalföldi, Tatához közeli terület bemutatásával folytatom az idei terepi élményeim megosztását. A "vizek városa" északkeleti határában, a Fényes-patakra épült Réti malomnál működő gazdaság legelői és kaszálói a megye egyik legnagyobb botanikai értékét rejtik. A rétek a Tata környéki vizes élőhelyek lecsapolása nyomán alakulhattak ki. A mélyebb részeken mocsárrét és magassásos foltok díszlenek, a kiemelkedéseken érdekesen kevert fajkompozíciójú sztyepprétek, ez utóbbiakat felvételeztem.




Ezeket a gyepeket azért tartom különlegesnek, mert olyan fajok élnek bennük együtt, amelyeket egészen különböző termőhelyekről ismertem korábban. Többé-kevésbé állandó és tömeges elemek a sudár rozsnok (Bromus erectus), a tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum), a pelyhes zabfű (Helictrotrichon pubescens), a rezgőfű (Briza media), a koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris), a bakfű (Betonica officinalis), a fogaslevelű veronika (Veronica austriaca), a csomós harangvirág (Campanula glomerata), a szarvaskocsord (Peucedanum cervaria), a réti útifű (Plantago media), és a hegyi here (Trifolium montanum) - ezek egy változó vízháztartású, inkább dombvidéki, mint alföldi, félszáraz gyep fajkompozícióját vetítik elénk.

Tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum)

Réti útifű (Plantago media)

Sudár rozsnok (Bromus erectus)

Bakfű (Betonica officinalis)


Hozzájuk társulnak olyan homoki vagy sziklai szárazgyepekből megszokott fajok, mint a heverő patkócím (Hippocrepis comosa), a homoki ibolya (Viola rupestris) és a magas gubóvirág (Globularia punctata), valamint a löszgyepekben is gyakori pusztai árvalányhaj (Stipa pennata).


Homoki ibolya (Viola rupestris)

Heverő patkócím (Hippocrepis comosa)


Másrészről pedig a nedvesebb gyepek fajai is megtalálják életterüket, pl. a szürke aszat (Cirsium canum) és a muharsás (Carex panicea). Közben jelen vannak olyan "tipikus" mezofil elemek, mint a vörös csenkesz (Festuca rubra) és a réti margitvirág (Leucanthemum vulgare).

Muharsás (Carex panicea)

Megemlítendő még négy védett faj. A poloskaszagú sisakoskosbor (Anacamptis coriophora) a szárazabb gyepfoltok tömeges, tízezres nagyságrendű példányszámmal virágzó faja. Főleg buckaoldalakon fordul elő a pókbangó (Ophrys sphegodes), melynek egyedszáma százas-ezres nagyságrendű. A mélyedésekben él a mocsári sisakoskosbor (Anacamptis palustris), amely az előző fajnál valamivel ritkább. Júniusi ottjártamkor csak ez a faj virágzott, az első két orchidea már termésben volt. Kb. 20-25 tő réti iszalag (Clematis integrifolia) is él a mocsárréten.

Pókbangó (Ophrys sphegodes)

Poloskaszagú sisakoskosbor (Anacamptis coriophora)

Mocsári sisakoskosbor (Anacamptis palustris)

Réti iszalag (Clematis integrifolia)

Remélem, a jelenlegi kaszáló-legeltető gazdálkodási mód sokáig szavatolja az természetvédelmi értékek fennmaradását.